"The next stop is North Greenwich, exit here for the Emirates Airline and The O2". Mondta be a metró hangosbemondója 2015. április 4-én. Ekkor jött el az én időm, és teljesen remegve szálltam le a Jubilee lineról, hiszen még sosem voltam az O2-be koncerten, de ami a lényeg: Még sose voltam koncerten egyedül!! Tökre féltem, hogy mi lesz, meg hogy nem fogom magam jól érezni, hiszen ki az a hülye aki egyedül megy az O2-be koncertre??
De végül is úgy voltam Vele, hogy ez a McBusted, így rossz nem lehet, sőt csak jó lehet, még ha egyedül is leszek, jól fogom érezni magam. Így történt, hogy az Oyster kártyámat becsipogtatva kiléptem a station-ről. Amint magam mögött hagytam a mozgólépcsőt vagy 100 embert láttam magam előtt, amitől egyből megjött a bátorságom és követtem Őket, egészen be az árénáig. Maga az O2 az csak az épület, tele üzletekkel, éttermekkel, kávéházakkal. Teljesen magával ragadó, imádom az egészet: a kialakítását, az izgatott embereket, a várakozó sort, a TV képernyőket, a fanshopot. Teljesen magával ragadott a varázsa. És a legjobb az ingyen wifi :D Haha.
A kapunyitás időben volt, de senki nem sietett vagy tolakodott, hiszen az egész koncert ültetett volt, így szépen lassan, nagyon lassan de mindenki bejutott. A kapunál átnézték a táskákat, majd egy kedves bácsi mondta, hogy az én jegyem fentre szól így fel kell mennem mindhárom lépcsőn. Atya élet...Sajnos azonban először az első emeleten kellett várakoznia mindenkiek, mert még nem nyitották ki a benti kapukat az árénához. Nem bántam, próbáltam keresgélni hátha még valaki egyedül van, de sajna nem jrátam sikerrel. Majd két biztonsági őr mondta, hogy az emeleti jegyesek felmehetnek...Egy jó 10 perces hegymászást követően felértem a felső szintre, ahol megkerestem az én helyemnek megfelelő bejáratot, de sajna még nem volt nyitva. A kedves hölgy az ajtóban mondta, hogy még kb. 20 perc. Addig körbe néztem, mentem pár kört, majd vissza kacsáztam a sorba. Mögöttem állt egy csaj, azt hittem egyedül van, de láttam mögötte még pár lányt, gondoltam együtt vannak...Mi értelme beszélni, úgyse egymás mellé szól a jegyünk :D
Az ajtó kinyílt, a szívem a torkomban dobott, majd mikor beléptem....olyan fejet vágtam mint még soha. Ránéztem a nőre, majd le (szó szerint kitört a nyakam a "le" szónál), majd megint a nőre és le, majd megkérdeztem, hogy: Hát de innen fogok látni? Rohadt magasan van! Mire ő mosolyogva hozzátette, hogy: "Nem drágám, neked még fel kell menned egy pár lépcsőn, arra jobbra". Majd beljebb lépve tényleg láttam, hogy az én jegyem még ennél is fentebbre szól, majdnem az aréna tetejére. Na mondom az király :D Felsétáltam még vagy 60 lépcsőfokot, megtaláltam a sorom, majd leültem. Felállni nem mertem mert féltem, hogy leesek :D Olyan rohadt magasan voltam, szó szerint nem tudtam eldönteni, hogy ki kicsoda a színpadon. Előtte azt gondoltam, hogy majd hangyákat fogok látni a színpadon, de nem, ez rosszabb: A hangyának a bolhái. Emlékszem azt se tudtam, hogy az most Tom vagy Matt e a színpadon. Még a kivetítő is kb 1 cm-eseknek látszódott :D
Mindegy, szóval kényelmesen elhelyezkedtem, telefonoztam, majd leült mellém a csaj, aki mögöttem állt kint a sorban. Kérdezte, hogy én is egyedül vagyok e mert ő igen. Annyira megörültem! Tökre jól összebarátkoztunk, kibeszéltünk mindent stb. Igaz jóval fiatalabb nálam, de már McFly fan a Radio:Active óta, szóval nem zavart a kora.
A legjobb az egészben az volt, hogy aznap forgatták a turné DVD-ét :) Szóval minden tele volt kamerákkal. El sem hittem! Ott vagyok és kamerák és DVD és McBusted!!!
Az előzenekarok nem voltak valami nagyszámok és hogy az igazat bevalljam, nem is nagyon emlékszem már rájuk. Szóval nagy benyomást nem tettek. De annál inkább tetszett az, hogy régebbi filmek előzeteseit leadták a kivetítőn, valamint mai klippeket is. Tökre bezsongtunk :D
Majd eljött az idő! Intro be (ami hozzáteszem a tavalyi turné nyomába sem ért, de kit érdekel? Az idei intro-t retro videójáték figurára vették. Minden bandatag ott volt, mint szuperhős :D Annyira király volt), majd egyesével felugrottak a fiúk is. Ismételten Dougie kapta a legnagyobb üdv rivalgást, valamint Danny ;) Az én Dannym.
A legjobban természetesen az Air Guitar tetszett, de iszonyat boldog voltam, amikor előadták a One for the radio számot, mivel imádom és élőben az az egyik legjobb! Zara-val visítva üvöltöztük :D
Ami még nagyon nagyon tetszett a B stage, hiszen ott James és Danny ketten előadták a Beautiful Girls are the loneliest számot, ami nagyon nagyon gyönyörű, és maga a látvány ahogy mindenki ott világott a telefonnal egyszerűen leírhatatlan volt. A sírás kerülgetett, hiszen a régi két nagy szerelmem ott állt és ezt a gyönyörű számot ketten előadják ez annyira megható.
Az örök kedvenc így is a Star Girl volt, hiszen az az egyik kedvenc McFly számom, valamint imádom, amikor a tömeg együtt üvölti, hogy "Galaxy Defender, stay forever".
A másik legnagyobb örömöm a 3AM című szám volt, mivel az volt a legelső Busted szám, amit hallottam és emiatt a szám miatt szerettem beléjük...Aminek révén később megismertem a McFlyt :) Amikor még csak ilyen kis szarosok voltak a 5 colours számukkal ahhhwww. Azok az időők *-*
Az új albumról is előadtak sok-sok számot, de azok koránt sem voltak annyira ütősek, mint a jól megszokott régi számok :) Mint mondjuk egy Obviously, 5 colours in her hair, All about you, Air Hostess (LOVE) vagy egy Year 3000 :D
Iszonyat jót buliztam a korábbi félelmeim ellenére! A csajjal végig üvöltöztük és a közepe fele már attól sem féltem, hogy felálljak azon a tiny small place-en, amim volt :D A hangom majdnem elment, párszor majdnem le is estem, de imádtam minden egyes másodpercet! Ismét megerősített abban, hogy ők a kedvenc kedvenc kedvenceim forever and after <3 Immáron több, mint 10 éve rajongó vagyok :) Büszke rajongó :)
ÉS a legjobban az tetszik, hogy idekint mindenki ismeri Őket, míg odahaza mindig én voltam az egyetlen.
Mindezek után már alig vártam a következő koncertet, ami április 22-én volt dublinban, amire Meet & Greet jegyem volt :) De arról egy másik bejegyzésben ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése